Laskai Osvát Antique Bookshop

19th books auction

Adiectis in margine variis Graeci textus lectionibus, ex antiquissimis Codicibus desumptis, qui Dioscoridis deőprauatam lectionem restituunt: Nunc a Casparo Bauhino D. botanico et Anatomico Basiliensi ordinario, Post diuersarum editionum collationem infinitis locis aucti …
Francofurti, 1598. Typographica Nicolai Bas­saei. 1 t. (díszcímlap), [116] 1027, [22] 236 [6] p. Közel 1500 fametszettel illusztrálva.
„A szerző orvos, botanikus volt, a császári udvarban Miksa császár és Ferdinánd főherceg háziorvosaként is működött. Számos tudományos művet publikált, ezek közül ez a legjelentősebb munkája, az egyik első fü­vész­könyv, mely nagy hatással volt a botanikai irodalom további fejlődésére. 1544-ben látott napvilágot első kiadása, akkor még fametszetek nélkül. 1554-ben adták ki a teljesen átdolgozott, gyö­nyörű metszetekkel gazdagon illusztrált vál­to­zatot. Wolfgang Meyerspeck és Giorgio Libe­ra­le életteli, művészi kidolgozottságú met­sze­tei mellett a szöveg az, ami Matthioli művét elsőrangú szakmunkává teszi. A kor botanikai műveitől eltérően jó érzékkel találja meg az egyensúlyt a tudományos értekezés szövege és a terjengős részletezés között. A mű alapja Dioskorides 60 és 78 között készült „De materia medica” című munkája, de forrásul szolgált id. Plinius és Galenos munkássága is. Nem szolgai kommentálója Dioskorides művének, saját kutatási eredményeit is belefoglalja munkájába. Később, a számos kiadás során egyre több új forrást vont be, és műve az eredeti többszörösére duzzadt, összetett nemzetközi szakmunkává lett, melynek kifejezetten gyógyászati szempontból készült indexei a botanika ezirányú alkalmazását is segítették. Elterjedtségét és népszerűségét mutatja a mintegy 60, a latin mellett olasz, francia, német és cseh nyelven megjelent kiadás is. Művelődéstörténeti értékét emeli, hogy elsőként ismertet az Újvilágból Európába került növényeket. A mű magyarországi recepciója is fontos és mélyreható: évszázadokon keresztül alapul szolgált a magyar botanikus szerzők műveihez, Méliusz Herbáriumától (1558) egészen Veszelszky Antal 1798-ban megjelent füvészkönyvéig.” (Közp. Ant. 98. árv.)
A címlapon tulajdonosi névbejegyzés: Fr. Ig­na­tius Krafft (bencés apát Lilienfeldben, a XVII. század elején).
Korabeli, vaknyomásos, valódi bordás, fatáblára vont egészbőr-kötésben, a táblákon aranyozott super ex librissel. 380 mm.