| Auktionhaus |
Laskai Osvát Antiquariat |
| Datum der Auktion
|
d-m-Y H:i |
| Titel der Auktion |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| Datum der Ausstattung |
keine Daten |
| Erreichbarkeit der Auktion |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| Link der Auktion |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
417. Artikel
KUN BÉLA: ~ ~ levele a kommunizmusról és a proletáregységről
Az egység okmányai. A szociáldemokraták és kommunisták egyesülésének előzményei. Weltner Jakab elvtárs bevezetésével.
Budapest, 1919. Közoktatásügyi Népbiztosság 24 p.
Kun Béla (1916-ig Kohn; Lele, 1886 - Moszkva, 1938 vagy 1939) újságíró, kommunista politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság tényleges vezetője, hivatalosan külügyi és hadügyi népbiztos. 1920-ban Moszkvába emigrált, ahol az 1938-39-es sztálini tisztogatás áldozatává vált. Köztisztviselői zsidó családban született. Szülei kitért izraeliták voltak: apja, Kohn Samu a falu jegyzője Galíciából származott. A kolozsvári egyetem joghallgatója lett, ám 1904-ben, félbeszakítva tanulmányait. Újságíró lett Kolozsvárott és Nagyváradon. Az iskolai évkönyvek, valamint egy általa már Kun Bélaként aláírt levél arra enged következtetni, hogy abban az évben magyarosította a nevét. Cikkei miatt többször állt bíróság előtt. 1907-ben féléves fogházbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillagbörtönben töltött le. A publikálás helyett a tisztviselőséget választotta: a kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár titkáraként alkalmazták, ahol azonban később sikkasztással vádolták meg. Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg a budapesti baloldali értelmiségi körökkel. 1902-ben már középiskolásként belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP), 1913-ban pedig már küldött volt a párt kongresszusán. Az első világháború idején besorozták, 1916-ban orosz fogságba esett. 1917-ben, a februári forradalom idején belépett a tomszki szociáldemokrata (később bolsevik) szervezetbe, 1918. március 24-én az ő elnökletével alakult meg az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportja. Petrográdba, majd Moszkvába utazott, megismerkedett Leninnel, de a párton belül lényegében a vezér radikális ellenzékéhez tartozott. 1918-ban ismét fegyvert ragadott: harcolt a német intervenciósok, majd az eszer lázadók, a Csehszlovák Légió és Kolcsak fehérgárdistái ellen. Közben publikált is: a Pravda és az Izvesztyija munkatársa, illetve más baloldali lapok szerkesztője. 1917 november 17-én tért haza Budapestre dr. Sebestyén Emil álnéven. November 24-én megalakította a Kommunisták Magyarországi Pártját, s a központi bizottság elnöke lett. A mozgalom intenzív kormányellenes propagandatevékenységet folytatott. Lapjában, a Vörös Ujságban különösen erősen támadta mind Károlyit, mind a szociáldemokratákat; maga nap mint nap tartotta több szemtanú által "gyújtó hatásúnak" leírt szónoklatait, sztrájkokat és gyűléseket szerveztek. 1919 február 22-én letartóztatták, megkínozták. A fogságban folytatta a szervezőmunkát, előkészítette a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP) való egyesülést.1919 március 21-én a KMP és az MSZDP egyesült, s Garbai Sándorral kikiáltották a Tanácsköztársaságot, megalakítva a Forradalmi Kormányzótanácsot (FK). A kormányzótanácsban külügyi (március 21. - augusztus 1.) és hadügyi népbiztos is volt (1919 április 3. - 1919. június 24.). A Tanácsköztársaság szinte valamennyi fontos eseménye kapcsolatba hozható vele. Szava meghatározó az állam- és pártszervezés, a gazdasági és kulturális élet, valamint az ellenforradalom elleni harc kérdéseiben. A 133 napig tartó uralom alatt, a vörös terror idején statáriális eljárással legalább 590 személyt végeztek ki. Az áldozatok között 200 pedagógus és 34 zsidó burzsuj is volt. A Tanácsköztársaság bukása után a népbiztosoknak menedékjogot adó Ausztriába menekült vonaton, ahol a kormányon lévő szociáldemokraták előbb a karlsteini várba internálták, majd a steinhofi elmeklinikára zárták. Itt írta meg első, a Tanácsköztársasággal foglalkozó brossúráját. orosz külügyi népbiztosnak köszönhetően a Szovjetunióba került, ahonnan soha nem tért haza. Leninék szívesen fogadták, és a krími területekre helyezték, hogy azok "re-bolsevizálását" végrehajtsa. Kétéves működése egyes becslések szerint csak a tatárok között 60000 áldozatot követelt. Módszereit még a bolsevikok köreiben is megkérdőjelezték, s bár pozícióját elvesztette, hitelét nem teljesen. Az oroszoktól új megbízást kapott, a német fronton kellett helytállnia. 1921-ben Németországba utazott, az ottani ún. "munkásfelkelések" szervezését segítendő. 1921-1936 között a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának a tagja. 1925-ben és 1930-ban a KMP végrehajtó bizottságának tagjává választották. A KMP-ben végzett munkájával összefüggésben többször járt llegalitásban Ausztriában, Csehszlovákiában és Németországban. 1928-ban Bécsben felismerték és letartóztatták, Magyarország kérte is a kiadatását, de végül erre nem került sor. Visszatért a Szovjetunióba, ahol tovább folytatta kominternes munkáját. 1937 június 29-én Sztálin parancsára letartóztatták (valószínűleg azért, mert egy ideig kapcsolatban állt Trockijjal), és koholt vádak alapján elítélték. Halálával kapcsolatban két verzió is létezik: az egyik szerint 1938-ban kivégezték, a másik szerint egy évvel később egy moszkvai börtönben halt meg. 1955. július 2-án rehabilitálták.
Kiadói papírborítóban. 230 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
