| auction house |
Laskai Osvát Antique Bookshop |
| date of auction |
d-m-Y H:i |
| title of auction |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| date of exhibition |
not given |
| auction contact |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| link of auction |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
552. item
QUESNAY - TURGOT: ~ ~ munkáiból.
Ford. és bevezetéssel ellátta Fenyvessy Adolf.
/Nemzetgazdasági Írók Tára II./
Egyetlen kiadás.
Bp. 1887. Pallas. [4] XV, 126 [1] p.
François Quesnay (Méré, 1694 - Versailles, 1774) a fiziokratizmus megteremtője. Eredetileg Madame de Pompadour és XV.Lajos orvosa. A fiziokratizmus szerint az iparban nem keletkezik "tiszta termék", az ipar csak a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel és nem teremt új értéket. Az angol Harveynek a vérkeringés orvostudományi felfedezése nyomán alkotta meg a gazdasági élet "vérkeringését" modellező művét a "Tableau économique"-t. Ebben az egyszerű újratermelést mutatja be a pénz és az áruk ellentétes áramlásán keresztül. Azt igyekszik bebizonyítani, hogy az újratermelés csak egyenlő értékek cseréje révén mehet végbe, s az értéktöbblet realizálásához nincs szükség külkereskedelemre, hisz az a mezőgazdaságban keletkezik csak.
Anne-Robert-Jacques Turgot, L'Aulne bárója, gyakran csak Turgot-ként említve (Párizs, 1727 - Párizs, 1781) francia államférfi, közgazdász, XVI. Lajos francia király minisztere. Először egyházi iskolába járatták, majd felvételt nyert a Sorbonne-ra, amit 1749-ben fejezett be. 1751-ben úgy döntött, hogy nem vállalja a papi hivatást. 1752-ben a francia parlament alügyésze, 1753-ban pedig tanácsosa lett. 1754-ben a parlament feloszlatásának ideje alatt ülésező királyi tanács tagja lett. 1760-ban meglátogatta Voltaire-t, aki egyik legjobb barátjává és támogatójává vált. Egyetemi évei alatt két jelentős latin nyelvű tanulmányt írt, A keresztény vallásnak az emberiséget segítő előnyeiről és Az emberi elme fejlődésének történelméről címmel. Az első alkalom, hogy közgazdaságtani kérdésben véleményt formált, iskolatársa, Cicé abbé számára a papírpénzről írt levele volt. Kedvelte a költészetet, megkísérelte a latin verstan szabályait alkalmazni a francia nyelvben is. Emellett végig különböző tudományokkal és nyelvekkel foglalkozott. 1761-ben Franciaország legszegényebb és legsúlyosabban megadóztatott részeit magában foglaló Limoges-i tartomány intendánsává (a hatalom képviselőjévé) jelölték ki, itt 13 évet töltött el. Eltörölte az egész tartományt sújtó robotot, az utak építését és karbantartását végzőknek elfogadható szerződéseket kínál. 1769-ben Ő írta le először a kölcsönök kamatainak kérdését tudományos módon, nem pedig egyházi nézőpontból. Az állami szabályozással és beavatkozással szemben a szabadverseny fontosságát hirdette. Ugyanekkor erőfeszítéseket tett a mezőgazdaság és a vidéki ipar fellendítésére. Az 1770-ben és 1771-ben puszító éhínség során a földbirtokosoknak a szegények és gyengék terheit enyhítő kötelezettségét szorgalmazta, egyúttal elítélte az általános könyörületet. 1774 júliusában a tengerészeti minisztérium élére. Politikája minden területen a reménytelen pénzügyi helyzettel szemben álló szigorú gazdaságpolitikára irányult. A fiziokratákhoz hasonlóan ő is a felvilágosult abszolutizmusban hitt és a királytól várta, hogy keresztülvigye a reformokat. A parlamentek törvénykezési törekvéseivel szemben állva úgy ítélve meg, hogy azoknak nincs hatáskörük az igazságszolgáltatás területén kívül. Felismerte a régi parlamentek visszaállításának veszélyeit, de ez ellen nem tudott hatásosan fellépni. A bukását közvetlenül kiváltó okok bizonytalanok. Egyesek cselszövésről számolnak be, mely szerint hamisított leveleket mutattak a királynak, amikben a királynét támadja. Más szálak a királynéhoz vezetnek, akivel kétségtelenül gyűlölték egymást. Miután benyújtotta mondását visszatért la Roche-Guyonba, Enville kastélyába, ahol tudományos és irodalmi tanulmányokkal töltötte élete hátralévő részét. Államférfiként sokféleképpen ítélték meg, de abban általános volt az egyetértés, hogy a forradalom számos reformja és gondolata neki volt köszönhető, mert az eszmék alapelvei ugyan nem tőle származtak, de ő volt az első, aki használta őket. Közgazdászként szintén megoszlanak róla a vélemények. Van, aki egyszerűen rossz fiziokratának és zavart gondolkodónak tartja, mások úgy gondolják, ő volt a modern politikai gazdaságtan megalapozója, mert "noha a 18. században megbukott, a 19. században megdicsőült".
Korabeli, aranyozott gerincű félvászon-kötésben. 198 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
