| Auktionhaus |
Laskai Osvát Antiquariat |
| Datum der Auktion
|
d-m-Y H:i |
| Titel der Auktion |
21. Bücherauktion |
| Datum der Ausstattung |
nov. 29 – dec. 7. (hétköznap 9.00-16.30; szombaton 9.00-12.30) |
| Erreichbarkeit der Auktion |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| Link der Auktion |
https://axioart.com/aukcio/2013-12-08/21-konyvarveres-5c |
80. Artikel
UJ IDŐK – Szocialista Irodalmi, Művészeti és Tudományos Társaság folyóirata
Szerk. Földi Mihály és Kárpáti Aurél. Főmunkatárs Révész Béla.
I. évfolyam, 2–3. szám (összesen 3 szám jelent meg)
Budapest, 1919. Pallas. 80 p.; 177–256 p.
Mint ismeretes, a Magyarországi Szocialista Párt a kommunista és a szociáldemokrata párt fúziójából jött létre, de nyilvánvaló, hogy a korábbi véleménykülönbségek nem szűntek meg egy csapásra. A kulturális életben ennek egyik jele volt pl. az, hogy a szocdemek egy külön szépirodalmi lapot szerettek volna indítani, amely a Népszava íróinak szellemiségét tükrözi.
Ekkoriban két hasonló folyóirat jelent meg országosan: a Nyugat „továbbra is Babits szerkesztésében de a kommunista Osvát ellenőrzése mellett – ami alig jelenthetett sok változást”, és elsősorban a magasabb műveltségűek, az entellektüelek számára készült. A másik lap a Ma volt, Kassák Lajos szerkesztésében. A Ma nemcsak a politikában, de az irodalomban, és a művészetben is forradalmat hirdetett, és már a Nyugat irányzatát is túlhaladott értékrendként jellemezte.
A szociáldemokratáknak tehát egyik sem felelt meg igazán, ezért alapítottak Uj Idők néven egy folyóiratot. A lap gazdája – amint azt a címlapon olvashatjuk – tulajdonképpen a Szocialista Irodalmi, Művészeti és Tudományos Társaság volt, amely még március 23-án alakult meg a Pedagógiai Szeminárium helyiségében (VIII. Mária Terézia téri iskola, III. emelet). Célja: megteremteni „a szocialista szellemi kultúrát gyors és méltó nagy lendülettel”. A közgyűlésre meghívókat küldtek szét. A központi intéző bizottságban többek között Kunfi Zsigmond, Révész Béla, Bresztovszky Ede, Szakasits Árpád, Kárpáti Aurél, Kőhalmi Béla stb. foglaltak helyet. A szakosztályok vezetői is általában szocdemek voltak (akik később a Horthy-korszakban is itthon dolgoztak), kivétel talán Lukács György, ő viszont határozottan szemben állt Kassákkal és lapjával. Április 5-étől már külön helyiségeket is kapott a Társaság (pl. Damjanich u. 20), ahol a tagok ülésezhettek. Az első előadói „estély”-t május 22-én tartották, amelyen Rozványi Vilmos előadása után – még mindig a különböző tisztségek kiosztásával foglalkoztak…
A régi Uj Idők (Herczeg Ferenc, 1894-ben alapított szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilapja) megszűnte után, június 20-án, pénteken jelent meg a Társaság lapja a Singer és Wolfnertől átvett néven, a Közoktatásügyi Népbiztosság beleegyezésével. Lukács György, a népbiztos, külön megbeszélést tartott a másik két említett lap szerkesztőivel, amelynek során leszögezték, hogy az Uj Idők munkájába nem szólnak bele. Az új, kéthetente megjelenő folyóirat két szerkesztője a Nyugattól elcsábított Földi Mihály (később a harmincas években nagysikerű regények írója), és Kárpáti Aurél (eredetileg rajztanár, majd költő és színházi kritikus) lett. A lap főmunkatársaként Révész Béla szerepelt.
Egyes szám ára 6 korona volt (egy évre 120 K), mérete a felére (magazinméretűre) csökkent, A5-ös lett. Vastagabb, sárgásbarna kartonborítást kapott. Képet, illusztrációt nem közölt – már csak ezért is „Nyugatosabb” lett a kinézete. Az első két számnak még önálló lapszámozása volt, a harmadikban térnek át a folyamatosra. A borítólapon tudatják az olvasókkal, hogy a lap vezetését a Szellemi Termékek Országos Tanácsának Terjesztési Osztálya (IX. Lónyay u. 32.) vette át. A rövid beköszöntőben többek között a következőket írják:
„…Megváltozik a lap formája, más lesz a tartalma is. Kéthetenkint öt-öt íven megjelenő könyvrevüvé alakul át. Politikában, a társadalmi berendezkedés kérdésében a tiszta szocializmus álláspontjára helyezkedik – társadalomban, művészetben magáénak vall minden alkotást, melyet igaz hit, komoly tehetség, tisztult világnézet teremtett, ami egy szóval: érték…”
Tehát bizonyos értelemben a régi lap utódjának vallják magukat, ugyanis a magazint „minden régi előfizetőnknek megküldjük” – írják. Az első cikk Földi Mihály programadó tanulmánya volt „Szempontok” címmel (I. szám 1–6. old.). Ebben leszögezi, hogy meg kell különböztetni a forradalom irodalmát a forradalmi irodalomtól.
„A Nyugat fellépése nálunk, például, forradalomnak tűnt fel a maga idejében, s vannak kik a Nyugat pendantjául ma a Mát szeretnék feltüntetni… Ami a Nyugatnak halhatatlan érdeme: a tehetség és minden tehetség szabad útja és minden forma és minden tartalom szabad beszéde, amiért ma már sem a Mának, de hál’istennek senkinek sem kell küzdenie. Persze, hozott ezzel együtt a Nyugat még valamit, s ez volt az igazi forradalom: tehetséges embereket és kiváló alkotásokat. Az igazság kimondása mindig forradalmi jellegű.”
Mint láthatjuk, máris ellentétbe került Kassák és a Ma nézeteivel – de természetesen ez a lap azért is indult, hogy az avantgárdot ellensúlyozza.
Elkezdik közölni Révész Béla Erzsébet megpróbáltatása című regényét (I. 18–21., II. 30–34., III. 220–222.) és Füst Milán naplójának részleteit 1915–16-ból, Egy ember élete címmel (I. 60–75., II. 61–70., III. 238–245.). A könyvismertetések között pl. Krúdy Gyula írása olvasható: „a legjelentékenyebb könyvek egyike, amely magyar nyelven íródott” – mondja Révész Béla Miniatűrök című könyvéről…
Irodalomtörténeti jelentőségű folyóiratról van szó, másrészt láthatjuk, hogy ez az igazi programcikk a lapban. Ez írja le világosan, hogy mit akar a szocialista Uj Idők, és mit akarnak a létrehozói, szerkesztői. E cikk olvastán nem csoda, hogy Kassák úgy érezte, ez a lap ellene hangolt orgánum volt, amellyel semmi közösséget nem érzett.
A 3. számban (július 25.) felbukkan egy név a régi Uj Időkből: Lyka Károlynak jelenik meg egy cikke „Művészet és kenyér” címmel a 19. századi magyar művészek nyomoráról, és kényszerű mellékfoglalkozásairól (III. 223.).
Ezzel a szocialista Uj Idők története véget ért: a 4. szám már nem jelent meg, hiszen akkorra a Tanácsköztársaság már nem létezett, s a Társaság is feloszlott.”
Tehát egy olyan lapról van szó, amely a Tanácsköztársaság alatt létezett pár hétig, az avantgárd kellős közepén, éppen az avantgárd-Kassák-Ma ellen alapítva.
(Bálint Gábor publikálta a Magyar Könyvszemle 116. évf. 2. számában)
Tudomásom szerint magyarországi árverésen még soha nem szerepelt.
Mindkét szám viseltes. Kiadói papírborítóban. 250 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
