Laskai Osvát Antikvárium

44. könyvárverés

XV-XVI. századinak tűnő, hagyományőrző módon elkészített, XVII. század eleji kéziratos könyv. Óriási méretű (60×43 cm), 179 pergamen-levél terjedelmű, négy bordapárra fűzött kötet.
„Megtévesztő, mivel jórészt középkori technikával készítették el: pergament használtak, amely liturgikus könyvekhez ekkoriban már nem volt gyakori, nyomtatás helyett a másolás mellett döntöttek, a szkriptor kalligrafikus, kifejezetten jó színvonalú kadellákat (= vastag vágott tollal írt díszesebb egyszínű kezdőbetűket) írt, az iniciálékat egyedi módon díszítette az arra felkért mester („miniátor”), az összefűzött könyvtestet fatáblák közé kötötték, amelyen köldök- és sarokvereteket is elhelyeztek. Mindazonáltal a technika már némi fogyatkozást is tükröz: a piros színű lombard iniciálékat például, amelyek a himnuszok egyes sorainak kezdetét jelzik, előrajzolták ceruzával, majd a körvonalat kifestették. (Ezeket a középkorban előrajzolás nélkül festették.) A tételeket kezdő nagyobb iniciálék díszítése sem tükrözi már a középkori ízlést, inkább egyfajta népies ízt mutat, ugyanez a népies ízlésvilág köszön vissza a fatáblás kötés bőr borításának virágos motívumokból álló festésén és a rézvereteken. (A zsoltárok verseit jelző közepes méretű iniciálék sokkal „hitelesebbek”.) Az alkalmazott latin helyesírás már az újkori konvenciót tükrözi (ligatúraként írt ae, valamint j betű használata, sőt olykor ij is előfordul). Végül a döntő érv: a himnuszok szövegváltozata a VIII. Orbán pápa (1623–1644) kérésére humanista módon megújított, 1629-ben megjelentetett új római himnáriumét mutatja, tehát a kézirat keletkezését ezen év utánra tehetjük („terminus post quem”). Minden valószínűség szerint épp e himnárium- és breviáriumreform indokolhatta a kézirat létrehozását, ti. egy szerzetesközösség vagy káptalan közös zsolozsmájához szükség volt az új szövegek szerinti reprezentatív szerkönyvre. A kort ismerve inkább egy szerzetesközösség számára lehetett fontos a virrasztó zsolozsmához (matutínumhoz) ilyesféle könyv.
A keletkezési helyét illetően, az íráskép és a díszítmények alapján az Ibériai-félsziget késő középkori-reneszánsz kézirataihoz hasonlít. Az 1500-as években készült spanyol kódexek szolgálhattak mintául.
Egyszóval tételünk valószínűleg egy nem sokkal 1629 után az Ibériai-félszigeten készült kolostori (vagy esetleg káptalani) kézirat, egy kivonatos pszaltérium (nokturnále), amelyet azonban nagy üggyel-bajjal igyekeztek a középkori technikát imitálva elkészíteni.” (Szoliva Gábriel OFM közlése)
Fatáblás (2 cm vastag táblák), rézveretes, pergamen rátétes, festett bőrkötése erősen sérült.