| aukciósház |
Laskai Osvát Antikvárium |
| aukció dátuma |
2018.09.29. 11:55 |
| aukció címe |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| aukció kiállítás ideje |
Nincs megadva |
| aukció elérhetőségek |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| aukció linkje |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
18. tétel
APPONYI ALBERT: A magyar nemzet természetszerű elhelyezkedése a világpolitikában
/Klny. a Budapesti Szemle 1915. évi 458. számából/
Bp. 1915. Franklin. 28 p.
Gróf nagyapponyi Apponyi Albert György Gyula Mária (Bécs, 1846 - Genf, 1933) politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, az MTA igazgatósági tagja. 1921-től 1933-ig a Szent István Akadémia elnöke. Jászberény város aranymandátumos képviselője. Az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője. Különböző magyarországi egyetemek, tudósok, illetve politikai csoportok 1911-32 között ötször jelölték Nobel-díjra, jelölésük azonban eredménytelen maradt. Akadtak azonban bírálói is, főként külföldön, de Magyarországon is. A kortársak a "Legnagyobb élő magyar" névvel illették. A francia arisztokraták közül kivált Montalembert gróf volt rá nagy hatással. Az ő házában ismerkedett meg Pierre Guillaume Frédéric Le Play-vel, a híres konzervatív szociológussal, akinek munkái nagy befolyással voltak további szellemi fejlődésére. 1872-ben választották meg első ízben országgyűlési képviselőnek, s azután haláláig, lényegében megszakítás nélkül tagja volt a magyar törvényhozásnak. A szentendrei kerületben kapta első mandátumát Deák-párti programmal. 1892. május 27-én mondta híres beszédét, mellyel megadta az egyházpolitikai reformhoz az első lökést, a kötelező polgári házasság kérdésében azonban nem értett egyet Wekerlével s így az ellenzékkel küzdött a kormány javaslatai ellen. Egyike volt az elsőknek, aki a nagy véráldozatok után, amelyeket a magyar nép a háborúban hozott, a választójog demokratikus kiterjesztését követelte. Az Esterházy-kormányban, majd a két háborús harmadik Wekerle-kormányban kultuszminiszter volt. A Károlyi-rezsim idején teljesen visszavonult a közélettől, a Tanácsköztársaság elől pedig menekülni volt kénytelen. A Párizsban játszott történelmi szerepének megítélését illetően eltérőek a vélemények. Többen neki tulajdonítják azt, hogy nem sikerült Magyarországra nézve kedvezőbb békefeltételeket elérni, köszönhetően ezt többek között negatív nemzetközi megítélésének, illetve trianoni védőbeszédében is kihangsúlyozott nacionalizmusának, továbbá annak, hogy beszédében a magyarországi kisebbségekről, mint "alacsonyabb kulturális fokon álló fajok"-ról beszél. Közéleti tevékenysége kiterjedt a nyilvános életnek szinte minden ágára. Igazgatósági tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, rendes tagja a Kisfaludy Társaságnak. Tiszteletbeli államtudományi doktora volt a budapesti és a kolozsvári egyetemnek és tiszteletbeli orvostudományi doktor volt a budapesti egyetemen. Elnöke volt a Szent István Társulatnak és rendes tagja számos társadalmi és tudományos egyesületnek. Díszpolgára Budapestnek, Jászberénynek, Kispest nagyközségnek és több magyarországi városnak, valamint rendes tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának. Összegyűjtött beszédei két kötetben jelentek meg. Emlékezetes munkája: The juridical nature of the relations between Austria and Hungary (Ausztria és Magyarország viszonyának jogi természete), mely 1907-ben jelent meg.
Kiadói kartonborítóban. 221 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
