Laskai Osvát Antiquariat

17. Bücherauktion

Pressburg [Pozsony], 1784. Anton Löve. 57 [3] p. 8 t. (kihajtható rézmetszet)
„Az eszterházai (fertődi) Eszterházy kastély és parkegyüttes metszetekkel illusztrált leírása. A kötet minden bizonnyal a káprázatos rokokó kastélyára és kertjére büszke Esterházy Miklós (1714–90) herceg megbízására íródott, aki az európai fejedelmi udvarok szokása szerint, nyilván e művel kívánta külföldön is ismertté tenni az elképzeléséből született alkotást. Erre az adhatott alkalmat, hogy az építkezés, amely a gróf hercegi rangra emelkedésekor, 1762-ben kezdődött meg, 1784-ben lényegében befejeződött. A mű tárgyilagosan, gördülékeny stílusban a műegyüttes szinte minden részletéről beszámol. A főbejárattól indulva alaposan körbejárja, szobáról szobára ismerteti a kastélyt, majd a hozzá csatlakozó egyéb építményeket, a parkot, az erdőt, az ott található épületeket. Szövegét egyes feltételezések szerint Niemetz (Josef) Primitivus pater, könyvtáros, a herceg „zenélő masináinak” megalkotója írta. A kötetet a hozzá tartozó nyolc nagyméretű, kihajtható, rendkívül szép rézmetszet teszi igazán attraktívvá. Az első a kastély és a parkrendszer teljes áttekintő alaprajzát ábrázolja térképszerűen. A második a kastély földszintjének és közvetlen környezetének alaprajzát tartalmazza, feltüntetve a szobákat is. A következő négy metszeten a kastély négy égtáj irányából felvett perspektivikus látképe látható. A hetes számú, nagyméretű, kihajtható metszet – az első leégése után – 1780-ban megépült új Operaház több irányból és metszetben felvett külső és belső képét, az utolsó a Bagatelle-nek is nevezett kínai ház homlokzatát és alaprajzát ábrázolja.
A két alaprajzot a rajta szereplő jelzés szerint Nicolaus Jacoby, a herceg mérnöke, a kastély, a kert, az erdő és a kastélytelepülés együttesének megtervezője készítette. Ezek a látképek és a valóban megvalósult építmények közötti apró eltérések azzal magyarázhatók, hogy Jacoby olyan alaprajzot ábrázolt, amelynek létesítményeit ő tervezte, a barokk műegyüttes-kompozíció – számára lényeges – követelményeinek megfelelt, tervezőként, építőként elfogadhatónak tartott. Ezért néhány helyen kiegészítette, szimmetrikussá tette az alaprajzot, feltüntetett – a szöveg szerint is – csupán tervezett, de végül soha el nem készült épületeket. Ugyanakkor nem szerepeltetett olyan, már meglévő részeket, amelyeket nem ő helyezett el, illetve amelyek zavarták az alkotás harmóniáját. Miklós herceg maga is olyan gyűjteményt kívánt a világ elé tárni, amely megfelel a szakterületi követelményeknek, hogy a „műértők” ne találjanak benne kifogásolni valót.
Az ábrázolások arra utalnak, hogy az alaprajzok 1781–1782-ben, Jacoby nyugdíjba vonulását követően készültek. A rajzokat a Pozsonyban működő Marcus Weiman metszette rézbe. A kastély és a kert látképeinek metszeteit Gaetano Pesci 1779-es festményei nyomán a bécsi Ferdinand Landerer készítette. E képeket is aktualizálták, néhány helyen hasonló, kisebb változtatásokat hajtottak végre rajtuk.
A mű legfőbb jelentősége, hogy a kastély és a kert ilyen, metszetekkel illusztrált leírása egyedülálló a XVIII. századi Magyarországon, az ábrázolások az együttes építéstörténetének, korabeli látványának alapvető dokumentumai. Az apró változtatások pedig megőrizték a tervező eredeti elképzeléseit.
A szöveg magyar nyelven 1853-ban, Vahot Imre fordításában jelent meg.” (Studio Ant. 22. árv.)
Makkai-Horváth 300.
Rendkívül díszesen aranyozott, az Eszterházy család hercegi címerével díszített egészbőr-kötésben. A kötést 1900 körül készítette a bécsi Ferdinand Bakala. 249 mm.