| aukciósház |
Laskai Osvát Antikvárium |
| aukció dátuma |
2018.09.29. 11:55 |
| aukció címe |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| aukció kiállítás ideje |
Nincs megadva |
| aukció elérhetőségek |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| aukció linkje |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
214. tétel
GORKIJ, MAXIM: Forradalom és kultúra
/Politika és Társadalom 3./
Ford. és előszóval ellátta: Szabó Endre. Egyetlen kiadás.
Bp. 1920. Révai. 102 [2] p.
Makszim Gorkij, eredeti nevén: Alekszej Makszimovics Peskov (Nyizsnyij Novgorod, 1868 - Moszkva, 1936) világhírű orosz író, drámaíró. A "szocialista realizmus" legnagyobb alakja. 1892-ben megírta első művét, a Makar Csudra című elbeszélést. 1898-ban Karcolatok és elbeszélések címmel megjelent két kötetes alkotása, mellyel nagy feltűnést keltett. 1900 körül a Znanyije című folyóirat vezetője lett. 1905-ben részt vett a forradalomban, minek nyomán bebörtönözték, de gyorsan kiszabadult. 1905-1917 között a bolsevik párt tagja volt, s személyesen ismerte Lenint is. Néhány, a cári rendszert bíráló írása miatt 1906-ban emigrált, előbb az Amerikai Egyesült Államokba, majd Capri szigetére utazott. Pár év múlva, 1913-ban azonban hazatérése után a Zvezda és a Pravda munkatársa lett, majd 1915-ben saját folyóiratot alapított, a Letopiszt. 1917-ben, az októberi fordulat alatt a Novaja Zsiznyben publikált. Szembefordult a bolsevik párttal, és korábbi barátjával, Leninnel. Ennek ellenére vezetője lett annak az irodalmi központnak, amelyik azt a feladatot kapta, hogy a szovjet rendszer számára kívánatos európai és világirodalmat fordíttassa le oroszra. Rövid idő alatt egyebek közt Wells, Shaw, Anatole France, Romain Rolland kötetei kerültek a szovjet könyvesboltokba. Ugyanakkor bátorította a fiatal írókat, költőket. Számtalan fiatal tehetséges író, költő kezdte pályáját ez alatt a rövid idő alatt. Tevékenysége nagyon ellentmondásos volt. Iszaak Babelt támogatta, nem engedte kiadatni Andrej Platonov Csevengur című regényét, amivel az egyik legnagyobb tehetségű orosz író pályáját törte derékba. Emellett a Lenin alapította szentpétervári Tudósok Háza vezetőjévé is kinevezték. Aztán amikor politikai dogma odáig terjedt, hogy a Tudósok Háza néhány tagját a helyi bíróság agyonlövette, megírta nyílt levelét Leninhez, amelyben elvakultsággal, politikai dogmatizmussal vádolta meg, és az orosz nép szellemi értékeinek tudatos pusztításával. Ekkor ismét emigrációba kényszerült, Caprira ment. Összeveszett a bolsevikok több vezetőjével is, például Zinovjevvel. 1918 végére ismét a párt "szimpatizánsa" lett, a következő években "őfelsége ellenzéke" szerepét próbálta játszani, s néha még a Cseka által elfogott embereket is ki tudott szabadítani. Lenin ezért is javasolta neki, hogy menjen külföldre, kezeltesse magát. Németországba, Csehországba, majd Olaszországba, (Sorrentóba) utazott. Csupán hét év múlva, 1928-29-ben tett látogatást újra a Szovjetunióban. Sztálin hűvös távolságtartással fogadta a neves orosz írót, aki a parasztellenes parasztpolitikán felháborodva cikket írt az Izvesztyijába, amely egymaga egy vádirat volt a sztálinizmus ellen - bár maga Gorkij gyűlölte a parasztságot. Harmadszor is menekülnie kellett hazájából, ezúttal tüdőbajára hivatkozva töltötte idejét Capriban. Sztálin megbocsátott, visszahívta, feladatokkal látta el. Újból visszatért 1931-ben, ezúttal végleg hazatérve ünnepelt íróvá vált otthon is. 1934-ben ő volt az I. Össz-Szövetségi Írókongresszus vezetője. Ő lett az Írószövetség első elnöke is. Tüdőbajban halt meg, de máig sokan vitatják, hogy természetes módon-e. Az általa csak "Jagodkának" (Bogyócska) szólított Genrih Jagoda vezette NKVD-t sejtik a halála mögött.
Kiadói papírborítóban. 182 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
