| aukciósház |
Laskai Osvát Antikvárium |
| aukció dátuma |
2018.09.29. 11:55 |
| aukció címe |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| aukció kiállítás ideje |
Nincs megadva |
| aukció elérhetőségek |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| aukció linkje |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
307. tétel
JÓCSIK LAJOS: Szövetkezeti világ felé
/Szövetkezeti Kiskönyvtár I./
Dedikált ("Gárdos Máriának szövetkezeti hittel és szeretettel Bp. VIII. 26. Jócsik Lajos")
Bp. 1947. Légrády. 48 p.
Dr. Jócsik Lajos (Érsekújvár, 1910 - Esztergom, 1980) jeles közgazdász, szociológus, író és politikus. Még csehszlovák állampolgárként Párizsban járt egyetemre, így a francia tudományosság és kultúra követeként is számon tarthatjuk. A párizsi évek után Prágában folytatta jogi tanulmányait, amelynek végeztével doktori címet szerzett. Mivel határon túlra került magyarként szlovák és cseh környezetben is élt, több kultúrában is otthonosan mozgott. Jórészt ez tette számára lehetővé globális, a nemzeti gondolkodásmódon túlmutató világnézetét. Amikor az I. bécsi döntés értelmében 1938 őszén a Felvidék magyarlakta részei Magyarországhoz kerültek magyar állampolgárrá vált, de a baloldali Sarló mozgalomban kifejtett tevékenysége miatt hamarosan persona non grata lett. A rendőrség le is tartóztatta, majd rendőri felügyelet alá helyezték. Emellett, vagy ennek ellenére öntudatos magyar volt, első kötetét Iskola a magyarságra. Egy nemzedék élete húszéves kisebbségben (1939) c. művét Babits Mihály Baumgartner-díjra javasolta. Ebben a két világháború közötti Csehszlovákiában élt és elnyomott magyarság problémáiról írt, önéletrajzi elemekkel átszőve. A Felvidékről települt át Piliscsabára, majd Budapesten élt. Élete alkonyát javarészt Esztergomban töltötte. Már 21 éves korában cikkel debütált a kolozsvári Korunkban, ahol a későbbiek során is számos tanulmányt publikált. Az 1930-as években a szlovákiai magyar értelmiség Sarló mozgalmának irányítói közé tartozott. A prágai rádióműsor szerkesztőjeként dolgozott, miközben a Magyar Újságban "A történelem sodrában" c. rovatot vezette. 1940-től Móricz Zsigmond segítőjeként a Kelet Népe folyóirat szerkesztője a lap megszűnéséig (1942). Írói munkájához tartozik, hogy ezekben az években tagja volt a lengyel-magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak. Közgazdasági iskolázottsága nyomán írta első szakkönyveit, amelyekben a Duna menti kis népek gazdasági egymásrautaltságát és ennél fogva együttműködési kényszerét hirdette. Ide kapcsolódó írásai A Közép-Duna medence közgazdasága (1944) és az Iparra magyar! (1944). Javarészt közgazdasági témájúak következő könyvei is: Magyar szabadság, világszabadság (tanulmány, 1945), A társadalomtudomány és a közoktatás (tanulmány, 1946). Tulajdonképpen ezen az úton haladva jutott el idősebb korára a környezetgazdálkodás témájához. Egy 1964-ben megjelent művében az élelmiszerellátás kérdéskörét járja körül. 1971-ben írta meg korszakos jelentőségű könyvét Az öngyilkos civilizációt. 1976-ban született műve, a Környezetünk védelmében; 1977-ben írta meg a szakma - többek szerint máig sem felülmúlt - alapművét, Egy ország a csillagon címmel. Szakmai tartalmú írásai mellett nem egy szépirodalmi mű is került ki a kezei alól, amelyek elsősorban önéletrajzi ihletésűek: Anna és Mária (regény, Budapest, 1943), A fekete kecske (regény, Budapest, 1948), Hét ember meg egy fél (regény, Budapest, 1965). A szlováki i Sarló mozgalomban indult politikusi pályája. Szellemileg és mozgalmilag a népi írók köréhez kötődött, azon belül is a Nemzeti Parasztpárthoz. Az 1943-ban megrendezett, híres szárszói konferencia egyik nagy figyelmet keltett előadója. 1945 és 1948 között a Nemzeti Parasztpárt budapesti titkára. Pártja színeiben 1945-ben Győrből bejutott az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd az 1945-ös választásokon a Komárom-Esztergom megyei listáról került a törvényhozásba. Mint "felvidéki szakértőt", a Beneš által kikényszerített csehszlovák-magyar lakosságcsere végrehajtásának hálátlan feladatát rótták ki rá: kormánybiztossá nevezték ki, 1946-ban. A kormánybiztossággal egy időben parasztpárti politikusként a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium államtitkára lett. A feladat nem volt idegen számára, mert Párizsban szövetkezeti ismereteket is tanult. A finn és dán szövetkezési formákat tartotta követendő példának, ez azonban összeegyeztethetetlen volt az itthon bevezetett kolhozrendszerrel. Mivel pártján belül a Veres Péter körül csoportosuló centrumhoz tartozott, a kommunista hatalomátvétel után nem kapott komoly beosztást. 1949-ben egy Rákosi Mátyással folytatott vita után minden politikai és közéleti rangjáról le kellett mondania, vagyonát elkobozták. A Rákosi-diktatúra idején nemkívánatos személyként bujkálnia kellett, és szakíróként is háttérbe szorult. Később rehabilitálták, így munkái a nyilvánosság elé kerülhettek, de mindvégig azzal vádolták, hogy "nyugatra kacsintgat Túlzás nélkül megállapítható, hogy jelentős személyiség volt, amire politikai karrierjénél is fényesebb bizonyítékul szolgálnak művei. Mindazonáltal életútjáról és munkásságáról a mai napig is kevés ismeret áll rendelkezésre. Életműve szinte feldolgozatlannak és ismeretlennek mondható, bár jelentőségét egyre többen kezdik felismerni.
Gárdos Mária (eredeti neve: Grünfeld Mariska, Pintér Györgyné; Nagyberény, 1885 - Bp., 1973) magyar írónő, újságíró, a szocialista nőmozgalom egyik vezetője. Családi hagyomány vitte szinte gyerekként a magyar szociáldemokrácia soraiba. Tizenöt éves korában lett a párt tagja, s ekkor jelent meg első írása a Népszavában. Alapítója, majd vezetőségi tagja a Kereskedelmi Alkalmazottak és Magántisztviselők Szakegyletének, alapítója a Nők Asztaltársaságának, majd 1903-ban első elnöke a Magyarországi Nőmunkás Egyesületnek, s alapító szerkesztője az 1905-ben indult Nőmunkásnak. Politikai és irodalmi munkássága népszerűvé tette a progresszív közvéleményben. Elismerően írt róla Ady Endre, s barátjának mondhatta többek közt Szabó Ervint. Részt vett a haladó magyar irodalom és a szocialista munkásmozgalom kapcsolatát építő Népszava Olvasótár létrehozásában. 1912-1913-ban agitációs körúton járt az Egyesült Államokban, s közreműködött az ottani magyar nyelvű szociáldemokrata újság szerkesztésében. Hazatérve némiképp visszavonult a nőmozgalomtól, s inkább újságírói, illetve szakszervezeti tevékenységet folytatott. A forradalmak idején azonban ismét szerepet vállalt a nőmunkás-mozgalomban, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején az 500-as Tanács, a Népgazdasági Tanács, a Szellemi Termékek Országos Tanácsának tagja, a Vörös Ujság egyik szerkesztője, a népgyűlések gyakori szónoka. A Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig itthon bujkált, majd Bécsbe emigrált, s egyik vezetője lett a szociáldemokrata emigráció Világosság-csoportjának. A kommunistákhoz való viszonyát feszültté tette az a körülmény, hogy Frida húgát a Szovjetunióban kémkedés gyanújával letartóztatták, majd 1926-ban kivégezték. Mégis kapcsolatot tartott vele Landler Jenő, s az évtized végén kereste a vele való együttműködést Garami Ernő is. 1932-ben minden kockázatot vállalva hazatér. Itthon a Világosság-csoport szellemisége jegyében szigorú kritikusa volt a hazai pártvezetésnek. 1935-ben izgatásért egyévi börtönbüntetésre ítélték. Bár látása egyre gyengült, jelentős irodalmi, műfordítói és publicisztikai tevékenységet folytatott. Legismertebb munkája ezekből az évekből A nő a történelem sodrában. Népszerű szónoka volt a rendszeres pártnapoknak, és híresek voltak szemináriumai. Radikális antifasiszta megnyilvánulásaiért gyakran indítottak ellene eljárást, s a második világháború éveiben internálták. 1945 februárjában a Magyar Kommunista Párt tagja lett. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége egyik alapítója és első ügyvezető alelnöke, az Asszonyok című lap szerkesztő bizottságának tagja, 1947 és 1949 között a Szövetkezeti Élet főszerkesztője. 1949-től szinte megvakult, az aktív munkától visszavonulva csupán előadásokat tartott és önéletrajzának megírásával foglalkozott, amelyeket az 1960-as években két kötetben publikált. 1971-ben a Magyar Nők Országos Tanácsa örökös tiszteletbeli tagjává választották.
Kiadói papírborítóban. 200 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
