| aukciósház |
Laskai Osvát Antikvárium |
| aukció dátuma |
2018.09.29. 11:55 |
| aukció címe |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| aukció kiállítás ideje |
Nincs megadva |
| aukció elérhetőségek |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| aukció linkje |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
361. tétel
KAZINCZY FERENCZ: Pályám emlékezete
/Magyar Könyvtár 135./
Bp. 1899. Lampel Róbert. 64 p.
Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759 - Széphalom, 1831) író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, az MTA tagja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. Régi nemesi családból származott. Első műve, alig 16 éves korában jelent meg: Magyarország geographikai, azaz földi állapotjának lerajzolása, melyet egynéhány fő geographusok munkájából kiszedegetett... (Kassa, 1775). 1781. január 11. és 1782. június 2. között Eperjesen folytatott joggyakorlatot. 1782 augusztusában Pesten Bernáth József "patvaristája" lett, majd felesküdött hites jegyzőnek. 1783-ban visszatért Alsóregmecre. 1784-től tarnaörsi jegyző, Abaúj megyei táblabíró, helyettes aljegyzői Zemplén megyében, amit, miután a főjegyzővel összekülönbözött, szinte azonnal ott is hagyott. 1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy főmestere felavatta a páholy tagjai közé. Szabadkőművesként ismerte meg Born Ignácot és Angelo Solimant. 1785-től a Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelője öt éven keresztül. Mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának. 1787 november 13-án Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt Kassán megindította a Magyar Museum című folyóiratot. Azonban a szintén vezérszerepre vágyó Batsányival hamarosan összekülönbözött és 1789-ben, már a második füzetnél visszalépett és kivált a szerkesztőségből. Széphalmy Vince néven 1790-ben ugyancsak Kassán Orpheus címen saját folyóiratot alapított, melyből nyolc füzet jelent meg. 1790 tavaszán, a Szent Korona Magyarországra hozatalakor tagja volt a koronaőrségnek. 1791-ben megszűnt a hivatala. Még ez évben - vesztére - barátságot kötött Hajnóczy Józseffel. Az 1792-es országgyűlés alsótábláján, mint báró Vécsey Ferenc követe foglalt helyet. 1794 végéig rendkívül élénk irodalmi munkásságot fejtett ki. Egymásután készítette és adta ki fordított és eredeti darabjait. Már-már az egész irodalmi élet vezetése kezében volt, amikor a Martinovics-féle összeesküvés miatt 1794 december 14-én elfogták, majd perbe fogták. Azzal vádolták, hogy a Hajnóczy által neki kézbesített reformkátét lemásolta és terjesztette. 1795. május 8-án fővesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, de ezt az ítéletet három héttel később a király várfogságra enyhítetteAz ő nevéhez kötődik annak a börtönökben később elterjedt információs csatornának a megalapítása, hogy az elitéltek kopogtatással tájékoztassák, tájékoztatják a többieket. 1801. június 28-án kegyelmet kapott a királytól. 2387 napot töltött fogságban. Életének ezt a szakaszát legteljesebben Fogságom naplója című művében dolgozta fel. Szabadulását követően írótársai a ragaszkodás megható jeleivel üdvözölték. Újra összeköttetésbe lépett a legtöbb íróval, és hozzálátott fogsága hosszú ideje alatt érlelt eszméinek terjesztéséhez: beoltani nemzetünk szellemébe a nyugati műveltséget, mindenek előtt a francia racionális és a német szentimentális irodalmiságot. Bírálta Kisfaludy Sándor verseit, és polemizált a magyarosabb ízlést sürgető debreceni írókkal, akik Csokonai költészetére hivatkozhattak. Elveit eleinte levelezéseiben fejtette ki. Leveleivel kormányozta Széphalomról irodalmunkat, ami a magyar irodalom központja volt egészen az 1820-as évekig, amikor Kisfaludy Károlynak sikerült Pestet irodalmi központtá tennie. Az ún. nyelvújítási harcot két munkájával indította el: a Poetai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz (1811), és Tövisek és Virágok epigramma gyűjteménnyel Az epigrammák rendkívül nagy feltűnést, egyes érdekelt íróknál erős visszatetszést, az újítás híveinél viszont lelkesedést váltottak ki. Válaszul megjelent Somogyi Gedeontól Veszprémben 1813-ban kiadott Mondolat, egy Kazinczy ellen intézett gúnyirat, melyre Szemere és Kölcsey adtak feleletet 1814-ben. E kettőt aztán mindkét részről több is követte. Eközben Kazinczy régebbi műveit stilisztikailag átdolgozva, új kiadásokra hirdetett előfizetést. Így jelent meg: Kazinczy Ferencz Munkái (Szépliteratura, 9 kötet, Pest 1814-16). Kazinczy a maga stílújító elveit e 9 kötetben oly merészen érvényesítette, hogy még hívei is megsokallták. A kezdeti ingerültség, amely nyelvújítási küzdelmeit kísérte, lassan megszűnt. Kibékült Kisfaludy Károllyal is, és munkatársa lett az Aurora című folyóiratnak. Tevékeny részt vállalt a megyei közigazgatásban is: 1804-ben Bihar megyében népszámláló volt, 1809-ben Zemplén megyében szervezte a nemesi felkelést, 1810-ben a Győrnél elesetteknek emléket állítani kívánó bizottság tagja lett. A vezéri szerep az irodalomban 1820 körül kezdett megoszlani közte és Kisfaludy Károly közt, és az irodalom központja mindinkább Pestre helyeződött át. Utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen, Zemplén vármegye levéltárában (a mai városháza épületében) dolgozott, a levéltári iratok rendezésével foglalkozott. 1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága a történelmi osztály tagjává nevezte ki. Előbb Az én életem, majd Pályám emlékezete címen összeállított, mintegy 45 évet átfogó emlékiratában életének eseményeit házasságkötéséig, négy nagyobb részre osztva beszéli el. Bemutatja szellemi fejlődésének, íróvá érlelődésének fontosabb állomásait. Szemléletesen megrajzolt helyszínek, alakok, élethelyzetek váltakoznak benne, és közben megelevenedik a századvég kora, társadalmi élete. Más műveihez hasonlóan önéletírását is többször átdolgozta, bővítette; még nem teljes szövegváltozata Pályám emlékezete címen először Vörösmarty Tudományos Gyűjtemény című folyóiratának 1828. évi számaiban jelent meg. A Pályám emlékezetében az 1794 decemberétől 1801 nyaráig terjedő időszakot az író csak szűkszavúan beszéli el, a fogság szót meg sem említi. Életének ezt a tragikus hat és fél évét külön írta meg. A Fogságom naplója a 19. századi magyar emlékirat-irodalom kiemelkedő alkotása. Kazinczy évtizedekkel szabadulása után, naplói, megmaradt feljegyzései felhasználásával készítette és 1828-ban fejezte be, de a cenzúra miatt meg sem kísérelte kiadni. Először 1848-ban jelentek meg belőle részletek; könyvalakban teljes terjedelemben először csak az író halálának centenáriumán, 1931-ben látott napvilágot.
Kiadói papírborítóban. 150 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
