2025. szept. 06., szombat
Élő közvetítés (LIVE)

Laskai Osvát Antikvárium
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem

2018. 09. 29. szombat 10:00 - 2018. 09. 29. szombat 11:55

 
349.
tétel

Kinevezési okirat 1947-ből,

Kinevezési okirat 1947-ből,

melyben Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter dr. Faragó Istvánné havidíjas időjelző rajzolót az állami rendszerű XI. fizetési osztály 3. fokozatába sorolja be. A közlekedésügyi minisztérium fejléces papírján, Gerő Ernő autográf...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Leütési árakat tartalmazó katalógus!

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció

Tétel teljes leírása


Kérjük, regisztráljon, lépjen be, és fizessen elő, hogy láthassa a műtárgy teljes leírását!


ajánlott műtárgyak a katalógusban

349. tétel
Kinevezési okirat 1947-ből,
melyben Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter dr. Faragó Istvánné havidíjas időjelző rajzolót az állami rendszerű XI. fizetési osztály 3. fokozatába sorolja be. A közlekedésügyi minisztérium fejléces papírján, Gerő Ernő autográf aláírásával, szárazpecsétjével!
Bp.,1947, [2] p., 1 beírt oldal.
Gerő Ernő, születési nevén Singer Ernő, illegális nevén Szeges Ernő (Terbegec, 1898 - Bp., 1980) kommunista politikus, 1956-ban az MDP első titkára, szovjet NKVD-tiszt. 1949 és 1957 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja. Singer Móric zsidó banktisztviselő gyermeke. Eredetileg orvosnak készült, de tanulmányait két év után 1918-ban abbahagyta, amikor belépett a Szocialista Ifjúmunkások Szövetségébe, majd a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) apparátusában dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után 1920. január elején Bécsbe szökött, ahol a Landler-frakcióhoz csatlakozott és részt vett az emigráns magyar kommunista mozgalomban. Sallai Imrével dolgozott együtt a KIMSZ irodájában. Pozsonyban részt vett a szlovákiai és a román ifjúmunkás szövetségek megalakításában, az Ifjúmunkás című magyar és szlovák nyelvű lap kiadásában. 1922-ben hazaküldték Magyarországra. Letartóztatták, majd májusban 15 év börtönre ítélték. 1924-ben kiadták a Szovjetuniónak. Itt felvette a szovjet állampolgárságot és az NKVD ügynöke lett. Később a Kommunista Internacionálé Vezető Bizottságához került, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Portugáliában dolgozott. A spanyol polgárháborúban egy nemzetközi brigád parancsnoka és egyben a szovjet NKVD (a KGB elődszervezete) képviselője. 1939 és 1941 között a KMP képviselője volt a Kommunista Internacionáléban. Szerkesztette az Új Hangot, a Szovjetunióban élő emigráns magyar kommunisták lapját. Miután az Internacionálét feloszlatták, az ellenséges hadseregek hátországában illetve a hadifoglyok közti agitáció és propaganda egyik irányítója. 1944 novemberében részt vett a magyar fegyverszüneti delegáció tárgyalásain, majd Farkas Mihállyal, Nagy Imrével és Révai Józseffel együtt Szegeden megalakította az MKP új Központi Vezetőségét. 1945 után fontos szerepet játszott a kommunista párt magyarországi hatalomátvételének megszervezésében. 1945 és 1949 között közlekedésügyi miniszter, 1948-1949 között pénzügyminiszter, majd államminiszter. 1952 és 1954 között miniszterelnök-helyettes volt, s egyben belügyminiszter (1953. július 4. - 1954. június 6.).1954 és 1956 között az MDP Központi Vezetősége Gazdaságpolitikai Bizottságának elnöke, Rákosi lemondása után 1956 júliusától a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkára. 1956. október 23-án este 20 órakor a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete előtti tüntetés alatt nagy felháborodást keltő rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz. Ebben ellenforradalomnak minősítette az eseményeket, a tüntetőket sovinisztának, antiszemitának, reakciósnak és népgyűlölőnek nevezte. A további események alatt a nyilvánosságnak szánt beszédet nem mondott. 1956. október 25-én leváltották a Központi Vezetőség első titkári tisztségéből, helyébe Kádár János került. Őt és családját 1956. október 29-én a szovjet hadsereg repülőgépen a Szovjetunióba menekítette. 1957. május 9-én megfosztották parlamenti mandátumától. 1960-ban tért haza, de a Kádár János vezette restaurált kommunista rezsim nem engedte visszatérni a hatalomba. Az MSZMP-ből 1962-ben zárták ki. Kizárása után visszavonultan, nyelvtudását kamatoztatva fordításokból élt, a továbbiakban politikai szerepet nem játszott. Péter Gáborhoz hasonlóan, aki a politikai hatalomból való kiszorítása után könyvtáros lett, megbélyegzése ellenére elkerülte a felelősségre vonást.