| auction house |
Laskai Osvát Antique Bookshop |
| date of auction |
d-m-Y H:i |
| title of auction |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| date of exhibition |
not given |
| auction contact |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| link of auction |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
712. item
WELTNER JAKAB: Forradalom, bolsevizmus, emigráció
Egyetlen kiadás.
Dedikált ("Farkas Tóninak sok szeretettel 1930. III/31. Weltner")
Bp. 1929. Világosság. 317 [2] p.
Weltner Jakab (Bp. - 1873 - Bp., 1936) szociáldemokrata politikus, újságíró, politikai író, országgyűlési képviselő. Édesapja, Weltner Samu vasúti hivatalnok korai halála miatt árvaházban nevelkedett. A polgári iskola két osztályának elvégzése után asztalos szakmát tanult. 1894-ben belépett az asztalosok szakegyletébe, majd aktív részt vállalt a famunkások szervezésében, és bekapcsolódott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) titkárságának munkájába is. 1896-1898 között Ausztriában, illetve Németországban dolgozott, ahol kapcsolatba került az ottani szociáldemokrata szervezetekkel. Állandóan képezte magát. Szocialista a bécsi Ringen lett, ahol szemtanúja volt a bécsi munkásság kibontakozó politikai küzdelmeinek. 1896-tól tagja az MSZDP ellenőrző bizottságának. 1898 tavaszán Münchenből hazahívták és Garami Ernővel együtt a párt vezetőségébe kooptálták. A párt szervezési munkájával bízták meg, mint titkárt. Ezt a tisztséget 1905-ig töltötte be, de továbbra is a vezetőség tagja maradt. Brosúrákat, tanulmányokat írt, majd a Népszava állandó cikkírója lett. Évekig a Famunkások Szaklapja szerkesztője, majd 1918 novemberétől a Népszava felelős szerkesztője. Tanulmányokat, elemzéseket készített a szociálpolitikáról. Alapelve volt, hogy a munkásoknak a munkások nyelvén kell írni. Védelmezte és terjesztette Ady Endre költészetét, a modern magyar művészetet. Politikai-agitációs tevékenységéért kétszer került a váci fogházba. A börtönt sok elvtársához hasonlóan "egyetemnek" tekintette. Különös jelentőséget tulajdonított a demokratikus szabadságjogokért folytatott küzdelemnek és a különböző szociálpolitikai kérdéseknek. Az első világháború idején fokozatosan a pacifista álláspontot tette magáévá. Részt vállalt az MSZDP békeakcióinak kezdeményezésében. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején a Magyar Nemzeti Tanács tagja. A forradalom, a tömeghangulat, a külföldi események hatására átmenetileg eljutott a kommunistákkal való együttműködés helyesléséhez. 1919. március 21-én a két munkáspárt egyesítését deklaráló, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltását előkészítő Egységokmány egyik aláírója. A proletárdiktatúra alatt állami funkciót, népbiztosságot nem vállalt ugyan, de az általa betöltött számos tisztség, testületi tagság alapján a Tanácsköztársaság vezető személyiségei közé sorolható. Ellátta a reggeli hivatalos lap, a Népszava felelős szerkesztői teendőit, és az újságíró-szakszervezet elnöke lett. Úgy vélekedett, hogy a munkásság vezetői az adott kritikus hangulatban nem vonulhatnak passzivitásba. 1919. május 2-án a Tanácsköztársaság válságos pillanatában csatlakozott a mozgósítás ügyéhez. A Népszava hasábjain ugyanakkor keményen bírálta a diktatúra túlkapásait. A válságos júliusi hetekben a Forradalmi Kormányzótanács megbízásából tárgyalt az antant megbízottaival. A Népszava irányítójaként a forradalom bukása után menekülnie kellett: "Szerkesztő úr, Jakab,/ Kitörjük a nyakad..." - énekelték róla Horthy fehérterrorista különítményesei. Bécsben telepedett le, ahol néhány hónapos USA-beli, majd csehszlovákiai tartózkodásától eltekintve közel öt esztendőt töltött el. Egyetlen politikai csoporthoz sem csatlakozott, polgári életvitelre rendezkedett be, s nyilvánosan nem emelt szót a szociáldemokráciát ért kormányzati atrocitások ellen sem. 1924-ben, az amnesztiarendelet kibocsátását követően, az elsők között térhetett vissza Magyarországra. Hazaérkezése után bekapcsolódott a Népszava szerkesztőségi munkájába. A diktatúra alatti tevékenységéért bűnvádi eljárás indult ellene, de 1929-ben kormányzói kegyelemben részesült. Az 1931. évi országgyűlési választások eredményeként parlamenti képviselő lett, s mandátumát az 1935-ös választásokon is sikerült megtartania. 1931-ben hivatalosan is átvette a Népszava felelős szerkesztői posztját. Kisebb megszakításokkal élete végéig a lap élén maradt, széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Lefordította Karl Marx és Karl Kautsky egy-egy munkáját. Rengeteg újságcikke, füzete mellett emlékiratait is közreadta.
Kiadói, aranyozott egészvászon-kötésben, illusztrált védőborító belekötve. 208 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
