| auction house |
Laskai Osvát Antique Bookshop |
| date of auction |
d-m-Y H:i |
| title of auction |
29. könyvárverés | Jogtörténet, politika, történelem |
| date of exhibition |
not given |
| auction contact |
+36 33 313-060 | laskaiantikvarium@gmail.com | https://www.laskaiantikvarium.hu/ |
| link of auction |
https://axioart.com/aukcio/2018-09-29/29-konyvarveres-06 |
184. item
MAGYAR JOGÁSZEGYLETI ÉRTEKEZÉSEK / Új folyam II. kötet.
13. füzetfüzet: Imling Konrád: A magánjog és a büntetőjog viszonya egymáshoz
Imling Konrád (Stósz, 1840 - Bp., 1913) jogi doktor, királyi kúriai bíró. A jogot 1860-64-ben a pesti egyetemen végezte. Egy ideig gróf Andrássy Manó házában nevelő volt. A joggyakorlati éveket a királyi kúriánál, ügyvédeknél és az orvosi törvényszéknél töltötte. 1868-ban jogi doktorrá avatták és ugyanakkor ügyvédi vizsgát tett. Ezután Kézsmárkon volt ügyvéd. 1873-ban bírónak nevezték ki a tornai törvényszékhez; ennek megszüntével 1877-ben a kassaihoz, ahonnét 1881-ben pótbírónak a budapesti Királyi Ítélőtáblához került. 1886-ban lett rendes bíró. 1889-ben törvény-előkészítési teendők teljesítésére és a telekkönyvi betétek szerkesztése fölötti főfelügyelet gyakorlása végett beosztották az igazságügyminisztériumhoz, ahol 1891-ben kúriai bíróvá történt kineveztetése is után működött. Tagja volt az ügyvédi, a bírói vizsga és a jogi államvizsga bizottságainak. A polgári törvénykönyv előkészítésének munkájában a kezdetektől (1894-től) fogva segédkezett. Az Ő munkája volt a dologjogi rész elkészítése a tervezet mindkét szövegezésében (1910 és 1913). 1906-tól 1913-ig törvénykönyvtervezet előkészítési munkálatainak volt a vezetője. A Fodor-féle Magyar magánjogban ő dolgozta ki a telki terhekről, a zálogjogról és szolgalmakról szóló részeket. Szerkesztette a Ráth-féle törvénytárat. A jogi szaklapok közölték több cikkét, melyek a dologi jog, a telekkönyvi ügy, illetve a törvénykezés és a bírósági szervezet tárgykörében íródtak. Cikkei a Sürgönyben, a Jogtudományi Közlönyben, a Magyar Igazságügyben, a Polgári törvénykezésben, a Jogban, az Ügyvédek Lapjában stb. jelentek meg főleg a dologi jog. a telekkönyvi ügy, a törvénykezés és a bírósági szervezet tárgyaiban, mely cikkek sok esetben befolyást gyakoroltak úgy a bírósági gyakorlat fejlődésére, mint a törvényhozás tevékenységére. Munkatársa volt a Pester Lloydnak is. A Pallas Nagy Lexikonába Ő írta a perjogi részt.
14. füzet: Plósz Sándor: A polgári per szerkezete az új perrendtartásban
Plósz Sándor (Pest, 1846 - Bp., 1925) jogász, egyetemi tanár, igazságügy-miniszter. Jogi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte. Két évig joggyakornokoskodott Pesten. Előbb egy ügyvédi irodában, a következő évtől a pesti pénzügyi ügyészségnél, fogalmazó-gyakornoki beosztásban. 1868-ban a jogtudományok doktorává avatták. Ekkor közügyvédi, 1869-ben váltóügyvédi oklevelet kapott. 1867 novemberétől tollnok a pestvárosi törvényszéken, 1871-től a lipótvárosi egyesbíróság helyettes egyesbírója, 1872-től bíró a pesti királyi törvényszéknél. 1894. július 30-ától igazságügyi minisztériumi államtitkár, 1895-től Baja város országgyűlési képviselője. 1899. február 26-ától 1905. június 18-áig a Széll-, az első Khuen-Héderváry- és az első Tisza István-kormány igazságügyminisztere. 1914-ben főrendiházi tag lett. Széll Kálmán igazságügyminisztereként, 1899-ben, közvetlenül a beiktatása után megkezdte a bíráskodásról szóló javaslatok átdolgozását, amit mindjárt be is nyújtott a képviselőházba és csakhamar törvénymódosítás született belőle. Az igazságügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmával kilátásba helyezte a büntető perrendtartásnak 1900. január 1-jén való életbeléptetését, a büntető törvénynek az addigi tervezettnél tágabb keretű reformját, az egységes polgári perrendtartási törvény megalkotását, melyek tervezetét 1893-ban személyesen készítette el, végül a polgári törvénykönyv megalkotását és a csődtörvény módosítását. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvény életbeléptetésének munkájában fáradhatatlan buzgalommal vett részt, személyesen elnökölt az 1899 májusától 1900 februárjáig ülésező szaktanácskozáson és nagy része volt az életbeléptetés alkalmából megjelent 14 rendelet szerkesztésében és szövegezésében is: a királyi ügyészség, az ügyészségi megbízottak, a nyomozóhatóságok, valamint a csendőrség részére kiadott utasítások és a büntető ügyviteli szabályok. E munkálatokon felül személyesen részt vett a részletügyletekről tartott értekezleteken. Ezeken kívül munkásságának legfőbb eredményeként született meg az 1911. évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról. A Millennium évében lépett életbe az 1896. évi XXXIII. törvénycikk a büntető eljárásról. Elismerései, kitüntetései: 1898-tól a Lipót-rend középkeresztese, 1899-től valóságos belső titkos tanácsos, 1902-től az első osztályú Vaskorona-rend tulajdonosa, 1884. június 5-étől az MTA levelező, 1894. május 4-étől rendes, 1902. május 9-étől tiszteleti, 1906-tól igazgató tagja, 1909-1913-ban osztályelnöke, 1913-tól másodelnöke.
15. füzet: Balog Arnold: Bírói szervezeti reformkérdések
Balogh Arnold, szül. Bleyer, néhol Balog (Tápiógyörgye, 1870 - Bp., 1913) jogász, jogi író. Budapesten volt ügyvéd, emellett a Jogtudományi Közlöny című szakfolyóiratot szerkesztette. Különösen a kereskedelmi jog kommentálásával foglalkozott. Ezen jogág terén értékes ösztönzésekkel gyarapította a joggyakorlatot.
16. füzet: Bírói szervezeti reformkérdések
17. füzet: Dombováry Géza: Hérics Tóth János a magyar bonjuge
Dombóvári Dombóvári Géza (Schulhof Géza; Dombóvár, 1848 - Bp., 1918) ügyvéd, szociológus, jogtudományi író. Apja Schulhof Adolf híres dombóvári, majd pécsi orvos volt. Az egyetemet Bécsben, Prágában, majd Budapesten végezte. Behatóan foglalkozott a nemességi és hitbizományi joggal, amelynek elismert specialistája lett. Ferenc József király a magyar jogélet terén szerzett érdemeinek elismeréséül 1885-ben magyar nemességet adományozott neki. Az 1860-as években szóval és tollal élénken részt vett a zsidók emancipációs mozgalmában, Munkásmozgalom Magyarországon című tanulmánya úttörő jelentőségű volt. Az 1870-es és az 1880-as években közjogi cikkei hozzájárultak sok zavaros közjogi kérdés tisztázásához. 1884-ben adta ki Az érvényben levő magyar büntetőtörvények gyűjteménye című kétkötetes, annak idején hézagpótló, a büntetőjogra és bűnvádi eljárásra vonatkozó rendeleteket is felölelő munkáját, majd 1888-ban A magyar büntetőtörvénykönyv magyarázata című, három vaskos kötetre terjedő művét, amely a királyi Kúria gyakorlatát és a külföldi bíróságok felfogását is ismertette.
18. füzet: Perjéssy Mihály: A büntető novella a gyakorlatban
Perjéssy Mihály (?, 1862 - ?,?) királyi ítélőtáblai bíró, szül. 1886-ban a temesvári királyi törvényszéken joggyakornok lett, majd aljegyzőnek nevezték ki a vingai járásbírósághoz. 1890-ben Fehértemplomban lett alügyész, 1892-ben ugyanott törvényszéki bíró, majd ügyész. Itt tartózkodása alatt a "Magyar Társaskör" elnöke és a színpártoló bizottság tagjaként jelentős társadalmi és kulturális tevékenységet fejtett ki. Később pozsonyi királyi ítélőtáblánál lett táblabíró. Számos tárcát, vezércikket írt a verseczi és temesvári lapokba és szakcikkeket a Büntető jog tárába.
19. füzet: Az egyesbírósági hatáskör kérdése fiatalkorúak bűnügyeiben
Bp. 1911. Pfeifer Ferdinánd. [2] 19 p.; 22 p.; 24 p.; 87 [8] p.; 1 t. 63 p.; 71 p.; 46 p.
Dr. Baróthy Pál az utolsó nagyváradi, majd budapesti főügyész könyvtárából.
Korabeli, aranyozott gerincű félvászon-kötésben. 225 mm.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
